Ragasztóanyag

Bármely olyan hordozó, amely azonos vagy különböző szilárd anyag felületet képes összekapcsolni, úgy nevezik ragasztóanyagnak. A tapadási tapadás révén a szilárd felületet összekötő eljárást ragasztóanyagnak vagy ragasztónak nevezik. Évtizedek óta az emberek észrevették a ragadókat a természetben, mint például a rákok, amelyek ragaszkodnak a sziklákhoz. A természetes tapadás jelensége arra ösztönzi az embereket, hogy az adhéziót objektumok csatlakoztatásának módjaként használják. A korai ragasztók természetes anyagokból származnak, mint például a gyanták, amelyek kötődnek a nyílhegyekhez, a lándzsafejekhez, a természetes aszfalthoz és a csontlemezhez, a mészhez stb. A természetes ragasztók hosszú távú használata során az adhéziós technológia nem jelentősen fejlődött ki. A 20. század elején, amikor fenolgyantát találtak az Egyesült Államokban, a ragasztó- és kötéstechnika új fejlesztési időszakba lépett, és fontos szerepet töltött be az emberi társadalomban.